Edda
Elhagyom A Várost
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani
Egyszer, egy szép napon
Tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok
Mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok
Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, ó?, egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás
Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt
Egyszer, egy szép napon
Tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok
Mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok
Gitár szólj!
(Szóló)
Egyszer, egy szép napon
Tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok
Mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok
Igen, elhagyom a várost
Elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal
EDDA BLUES!
Első hivatalos megjelenés: Edda -
Edda I. (1980)
Zene: Slamovits István
Szöveg: Pataky Attila
Ha hibát találtál a dalszövegben, vagy esetleg a kiegészítő információk között, akkor
kérünk írd meg nekünk, hogy javíthassuk. A legjobb, ha küldesz egy SMS-t, de az is jó
ha a lap alján található e-mail címek egyikére írsz egy levelet.
Előre is köszönjük segítségedet!
