Sokszor gondoltam rá hogy egyszer eljön majd a zenekar életében is az a felemelő pillanat, amikor megjelenik "stex bácsi" és a hónunk alá nyúlva a felhők fölé emel minket. Gondoltam, majd azt mondja: Tetszik nekem amit csináltok és úgy érzem én vagyok az a megfejtő aki a pénzével segíteni tud rajtatok, s így még több emberhez eljut a zenétek. Aztán majd kér egy-két "repi" Cd-t csak úgy dedikálva a családnak, az asszonynak és a gyerekeknek, no meg a haveroknak hogy elolvashassák a borító hátulján vastagon szedett betűkkel írt hálaömlengésünket névre szólóan, majd beáll egy - két zenekari fotóhoz ezzel is emelve eme tárgyi emlék értékét. Talán meghív minket a kis dagadt unokája négyéves szülinapi zsúrjára is, hogy játszunk a sok kis golyófejűnek Halász Judit és 100 Folk Celsius dalokat. Mondom, régóta vártam ezt és már el is képzeltem a kissé pocakosodó, kopaszodó ötvenes úriembert magam előtt, ahogy egy szálloda halljában a bőrdíványon kissé szétfolyva számolgatja le nekünk a suskát, miközben kényesen ügyel élére vasalt nadrágjának minden kis redőjére belekortyol a kellő hőfokra hűtött roséjába.
Sokszor gondoltam rá... talán túl sokszor, talán többször mint kellett volna, s így csalódást okozott az első találkozásunk. Egy pécsi koncert után talált ránk, s rögtön éreztem ő a mi emberünk. Ugyan nem volt pocakos és még a haja is meg volt , de azt hogy ötven felett jár azt rögtön levettem róla. Vékony (kb. 38,5 kg )teste az ehhez társuló 1,90- es magasságával elég groteszknek hatott. Őszülő haja akár sármossá is tehette volna kiugró kissé karvaly orra felett folyamatosan vizslató zöld szemeivel, de nem nekem. Én maradok a hetero beállítottságomnál. Szóval hogy egész képet alkothassatok az emberről , befejezem gyorsan amit szavaimmal kezdtem rajzolni róla. Szikár ötvenes testén egy húszéveseket megszégyenítő farmert és ujjatlan pólót viselt, ami azért volt előnyös számára mert kivarrt kezének összes festékpacáját láthatta mindenki. Széttaposott edzőcipője valamikor jobb időket megélt emberről árulkodott.Az arckifejezése olyan volt első látásra mint talán a jóistené lehetett a hatodik nap után, amikor végignézve művén , egy pohár whisky és egy vastag havannai közt így szólalt meg: Megcsináltam !( lehet hogy ez az idézet nem is tőle való? Lári-fári J Hihetetlen önbizalom, gőg és a minden élőre kiterjedő abszolút lenézés lengte körül. Ahogy végig nézett az Ih. Billentyű kocsmáján az maga volt a teljes megsemmisítés. Vártam, hogy első szava ez legyen: Astala vista baby! Tényleg egy jelenség volt. Nekem elsőre a meleg büszkeség napjáról készült , a jobboldali média által bemutatott képsorok rózsaszín-kék és a szivárvány összes színébe öltözött cicamókusai jutottak eszembe róla. Már épp azon gondolkodtam, hogy szegény ő, ha a férfi toalettet akarja használni majd akkor amikor hólyagja megtelik sörrel , nehogy hátat fordítson bent egy-két addigra az alaphangulatukat előre megalapozó rockerrel, mert lehet hogy hamar megtapasztalja milyen is amikor kellő izgatás és síkosító nélkül köszönnek be hátulról a fiúk. Míg ezen mélázva őt figyeltem, ő odalépett a zenekarunk manageréhez. Bocsánat, nem odalépett, hanem hirtelen ott öltött alakot isteni mivoltában. Hosszas beszédbe elegyedtek és látszott hogy meg van a Vikiben is az ilyen helyzetekre nélkülözhetetlen konzekszus készség. Ő, mert csak így hívom Isten e földi helytartóját jól megválasztotta a helyet egy komoly üzleti tárgyalásra. Szóval ott ültek a wc mellett és beszélgettek. Látszott rajta, hogy teljesen kezében tartja a beszélgetés fonalát. Úgy ült ott,mint aki perceken belül vagy szét esik, vagy szét folyik. Keze, lába szanaszét dobálva , s szinte feküdt a padon. Tudtam, sőt ekkor már biztosra vettem hogy megfogtuk a szerencsénket, hiszen egy ilyen magabiztos ember csak a hatalmas üzlet reményében ereszkedik le közénk egyszerű rockerek közé. Míg beszélt folyamatosan gesztikulált, jelezve hogy ideje lenne észrevenni a mindkét csuklóját díszítő karkötő halmazt mely fémek és bőrök kibogozhatatlan összességéből állt. Sokáig beszélgettek, s amikor felálltak a minden a jövőt megváltoztató élet-halált eldöntő tárgyalásról, vettem észre hogy vérnyomás problémákkal küzd. Gondolom a sok stressz, a befuttatott sztárok mindennapi nyűgjei viselhették meg annyira hogy ez a járásának koordinációjára is kihatott. Nem, nem tántorgott, csak egyszerűen bizonytalanul járt...
Ekkor lépett hozzám....Ki nem mondható izgalom lett úrrá rajtam, s szinte fel sem mertem rá emelni a szemem. Már azon gondolkodtam, hogy illik-e kezet csókoljak, vagy csak egyszerűen tegyem magamévá...
Kezet nyújtott a maga félédes stílusában, s azonnal a mondókájába kezdett
- Nálam nincs politika, én 84 óta független vagyok ...
- Én meg a Füles
- Mondom , nálam nincs politika, mert külömben ki vagytok rúgva.
- Ja, az más. Mit is mondtál ki vagy te pontosan?
- Figyelj, én nem szórakozom, én már sok zenekarral dolgoztam...és nálam ez a stílus nem jön be amit te csinálsz. Értsd meg, az én színpadomon nincs politika!
- No figyelj aranyvirág! Én is régóta csinálom és látom benned az akaratot amit díjazok is! Látom hogy akarsz valamit ezért meghallgatlak, de az a kérésem hogy soha ne kerülj mögém !Ja és most mondom ha koncert szervezésről beszélnél az idei évbe már nem igen férsz bele, mert tele van a koncertnaptárunk.
Külömben meg tényleg ki is vagy te csillagszemű?
Ekkor hirtelen elkomorodott az arca, majd egy fura vigyorral díszítve ábrázatját folytatta.
- Most csináltam a napokban egy nagy fesztivált. Igaz buktam rajta vagy négyszázezret, de nem ez a lényeg... mennyit is kértek?
- Alaphangon ha már nyolcvannégy óta csinálod egy nyolcvanas plusz a szállítás, no meg hogy a társaim is a szívükbe zárjanak rakd ki a színpad szélét rántott husival,de úgy hogy a sör rá ne boruljon!
- Az sok...
- Mi? A rántott husi? Jó az lehet kevesebb.
Oszt mennyi nálad a kevés?
- Hát a nyolcvan az sok.
- Pedig ez alatt nincsen rókenroll, viszont én hetvenkilencért bevállalok egy chip&dale showt , de a rántotthusiról ott sem mondok le.
Láttam az arcán hogy kapizsgál valamit, de még nem biztos a dolgában, így engedtem hogy ostorozza magát.
- De nálam az van amit én mondok és nincs politika.
- Így van! Mennyit is mondtál? No segítek neked számolni. Nézz körül! Láttad mennyien jöttek el értünk és azért amit itt csinálunk? Sokan. No ezt a sokat kell neked nagyon sokkal felszoroznod, hogy én meg legyek győzve arról hogy te vagy valaki és én akarjak veled dolgozni.
Láttam rajta ahogy összeesik belül, sőt hallottam az összeomló világának minden téglájának zörrenését.
- Figyelj rám ismét,segítek neked mert kedvellek! Nincs az a pénz amivel el tudnád érni hogy én szembeköpjem ezeket a srácokat és lányokat, akik eljönnek minden koncertünkre értünk, de ha elfogadod az én feltételeimet, miszerint mi továbbra is ezeket a dalokat fogjuk játszani, akkor legyen töltsd meg a zsebünket!
Ekkor felállt és láttam az arcán hogy megérintette az őszinteségem. Nehezen tudtam visszafolytani a röhögésem így elfordultam és pár szót váltottam a Vikivel. Amikor visszafordultam ő még mindig előttem állt. Kezet nyújtott és azt mondta, gondoljam át az ajánlatát. Voltam a szarban, mert nem emlékeztem mit is ajánlott, csak arra hogy ki vagyunk rúgva...Bosszankodtam is rendesen, hogy végre itt volt a pillanat amire évek óta vártam és most nem tudtam élni vele. Lehet hogy bennem van a baj, de két dolgot nehezen viselek. Az egyik ha valaki hülye, a máski ha egy hülye buzi is ráadásul. Én már csak ilyen vagyok. Lehet hogy ha ilyen ára van feljutni a parnasszusra akkor valóban soha nem fogunk oda jutni.A Viki átadta a névkártyáját az "öregúrnak", s csak most tudtam meg hogy három évvel fiatalabb nálam. Elnéztem bizonytalanul ingó távolodó félistenünket, ahogy a kijáratot megcélozva távolodott tőlünk és arra gondoltam, valóban milyen mocskos is tud lenni a rockn'roll.
