Sokat vívódtam magamban azon hogy ezt a fejezetet megírjam- e, mert tudom hogy a véleményemmel bele fogok lépni mások lelkébe és még az is lehet hogy páran rólam is lehúzzák majd azt a bizonyos vizes lepedőt, mégis megírom, mert szeretném ha mindenki tudná nekem mit jelent ez a két szó. Sok évvel ezelőtt még a kilencvenes években volt egy bandám, úgy hívták ETIKETT. Jó kis társaság voltunk , játszottuk amit szeretünk és egyikünknek sem jutott az eszébe hogy mi most mik is vagyunk, rockzenekar, vagy alter, vagy esetleg valami más. Akár lehettünk volna nemzetiek is, hiszen az akkoriban született dalaink közt nem egy volt olyan ami oda-oda mondogatta a hatalomnak ami nem tetszett nekünk és a velünk egyféleképp gondolkodó embereknek.. Emlékszem a bolond című dalunkra, aminek a szövegében a Szózat egy részlete akkoriban még Isten káromlásként hatott.De nem csak ez volt ami akkoriban veszélyeztetett minket, hanem például az, hogy koncertjeinken mindig szívesen használtuk a nemzeti trikolor színeit. Mégsem emelt minket akkor magasra a média, talán jobb is...A következő zenekarom amiben játszhattam a Szobaszervíz szintén nem válogatott a szövegekben, sőt a jelenleg is legnépszerűbb Kalász című dalunk is akkor született. Maradtunk egyszerű rockzenekar. A Cs.Í.T. Első időszakában volt a fórumon valaki aki folyamatosan azt kérte tőlünk számon, hogy miért nem mondjuk meg a frankót, milyen egy rockzenekar vagyunk mi? Igaza nem volt ugyan , de elgondolkodtatott már akkor is hogy miért is van ez így. Aztán megszülettek a dalok , a Kalász után a Budapest Fényei, az 1920. és az utolsó dal. Volt az első lemezen is egy dal ami elkerülte ugyan a "nemzeti rockistenképző" urak figyelmét, a Honfoglalás Folytatódik címmel. A felkéréseink nagy hányada ezen dalok miatt történik a mai napig. Ennek hatására az egyik vezető rockgyűjtő oldal átsorolt minket az oi (mondjuk magyarul) fasiszta zenéket játszó zenekarok táborába. Hosszas kérlelésemre hogy tegyenek vissza minket vagy a rock , vagy a Nemzeti Rockzenét játszó csapatok közé, végérvényesen törölték zenekarunkat adatbázisukból. No de semmi probléma, hiszen annyi Nemzeti portál van ahol értékelhetnek minket... igen kettő. Az egyik neve a Nemzeti Rock , a másiké a Nemzeti Rock Bázis. Ezek azok az oldalak amik úgy értékelik a munkánkat, hogy érdemesnek tartanak e társaságban említeni minket. Sajnos máshol nem igen lehet ránk találni, mert a rock zenekarok közül mint egy leprás kutyát kidobják a zenekart, a nemzeti rock portálokon pedig nem ismerik el amit csinálunk. Ezért gondoltam hogy papírra vetem a véleményem és ha nem értesz egyet velem az sem baj. Szóval vegyük kicsit górcső alá a nemzeti rock fogalmát. A zene irodalom olyan stílust hogy nemzeti rock nem ismer.Van ugye , rock, blues, jazz,pop, klasszikus zene,népzene, de nemzeti rock nincsen. Nemzeti Dal, az van, de azt meg a Petrovics bácsi Sanyi nevű fia vetette papírra 1848-ban. Ezt a stílust nem rég találták ki itt e szép kis honban, azért hogy ha valaki le tud fogni egy akkordot a gitárján és bele tudja üvölteni a nagy Magyar valóságba hogy Magyar Vagyok, akkor az jól kereshessen ebből. Állítom hogy a jelenlegi Magyar nemzeti rockzenekarok kilencven százaléka zenei analfabéta. A népzenénkből lopott , a hangszeres tudatlanságukból adódóan megkorcsosított népdalainkból és a csóró Magyar ember szívét a politika által már amúgy is megnyomorító jelszavakból rakják össze dalaikat. Mivel a média folyamatosan szüli , mit szüli okádja napról-napra a gyengébbnél gyengébb sztárjait, a piac megnyílik a pénzhajhász idealisták számára.Árpádsávos zászló a kézbe, kokárda a mellre "Gyurcsány takarodj " a szájra és máris kész az ügyeletes nemzeti Istenség! Hányingert keltő, ahogy a birkák mennek a tudatlan szamár után és csak bégetnek.Vajon tudja e ez a tudatlan agymosott tömeg, hogy kedvenc legnagyobb nemzeti rockzenekarukat a Szerencsejáték Rt. pénzeli? Vajon tudják-e hogy akik ellen küzdenek azok pénzén szórakoznak, hogy azok akik a vizükre földjükre vetették szemüket, azok asztaláról zabálják a lerágott csontról a maradékot? Tudathasadásos barmok !Istenem de egy birka társaság! Egy-egy koncertjén az "ügyeletes nemzeti rock sztár " zenekanak agyon tapossák egymást a hétköznap a vörös cumin nevelődő baloldali és a tegnapról mára politikai oldaltváltó satu jobbosok. Nem számít semmi, a gyerek kezében pirosfehérzöld papír zászlócska , anyu fején nemzeti szallaggal átkötött méregdrága hajköltemény és a családfő igazi díszmagyarban feszít mint kiskakas a szemétdombon. Ideológia? Az van. Két Heinekken és egy ouzó után (mert a Borsodi , meg a Vilmos körte már derogál neki) olyan magyarrá válik az állatja,hogy olyan Árpád apánk óta még nem is volt talán. Dózsáról azt tudja a barom, hogy egyszer tízet rúgott a Fradinak, a déli harangszóról pedig azt hogy hát akkó van ebéd , nem ? Egész héten kussol az irodában és eszébe nem jutna hogy elmondja bárkinek is, mire készül hétvégén, de szombaton este átszellemülve magyarságától könnyes szemmel üvölti a rocktörténelem legfényesebb gyöngyszemének első sorát, hogy "szél viszi messze a fellegeket..." Hát ők azok akik ma meghatározzák hogy mi is az a nemzeti rock. Igaz, legalább nem részrehajlóak, hiszen mást nem is ismernek, ezt is csak azért mert a főnök is a családjával ennek a zenekarnak a koncertjein éli ki a rockkal szemben támasztott legperverzebb vágyait. Itt végre megmutathatják hogy ők haladnak a korral, rajtuk nem fog az idő,ők toleránsak a rockkal, a más nemzetiségű, de magyarnak mondott állampolgárokkal, sőt a mássággal is(mondjuk ez utóbbi dologgal való toleranciájuk érthető is, hiszen anyuhoz már két éve csak a szomszéd nyúl hétfőn délután kettőtől ötig ). Szóval ők tudják mi az a nemzeti rock. A Kormorán zenekarról, Varga Miklósról, soha nem hallottak. Képesek sok száz kilómétert utazni, hogy reprezentáljanak és hogy hétfőn a munkahelyi büfében megmutogathassák a hétvégén tízezer forintért vásárolt (értékében kb ötveb forintot elérő ) máig harcoló nemzeti színű gumiforradalmárt és büszkén kidüllesztett mellel jelezni Micike a főnök munkahelyi partnere előtt ,hogy hú de kemény farkú Magyar gyerek vagyok. No ők azok, de még ha csak ők lennének!Sajnos nem így van, létezik egy tábor akik ugyanúgy ott vannak ezeken a zenés ünnepi összejöveteleken tizenhárom évestől úgy harmincig. Már messziről felismerni őket öntudatosan kopaszra nyírt fejükről, fekete nadrágjukról és Martens bakancsaikról. Kezükből kihagyhatatlan az árpádsávos lobogó és a sörösüveg: Ők tudják mi a nemzeti rock, s hogy ennek jelét adják már koncertre felfokozott nemzeti érzelmekkel érkeznek. Könnyű rájuk találni mert
Soha nincsenek egyedül, mindig hordában járnak
Ők a leghangosabbak és kedvenc strófáik egyike a "sieg heil!"
Ha a közelükben más bőrszínű egyén jelenik meg (természetesen csak ha gyengébb náluk), rögtön feltámad bennük a nemzeti önérzetük.
Természetesen koncert közben az első sorban mutatják be autentikus táncukat a "pogo"-t, aminek végén mindig megsérül valaki, csak úgy egészen véletlen.
Íme hát a tábor, amit ki kell annak szolgálnia aki nemzeti rockzenét akar játszani. De vannak e két táboron kívül is élő becsületes, nem elmeháborodott őszinte Magyar emberek ( és itt kihangsúlyoznám, hogy a cigány nemzetiségű is Magyar , ha annak vallja magát és úgy is él ), akik nem hőbölögnek, akiket nem téveszt meg a hangos szólam, akik oda tudnak figyelni egy hang apró rezdülésére, a szándékosan keltett disszonanciákra.Ők azok akik szavak nélkül , egy pillantásból, egy mosolyból vagy egy őszinte könycseppből is megértenek mindent. Nekik nem kell a szájukba rágni a szöveget, mert értik a félszavak súlyos némaságát, meghallják a csend üvöltését egy-egy dalban. Én nekik játszom. A dalaimban néha nyíltan néha burkoltan mindig ott van az üzenet, Magyar vagyok. Koncertről-koncertre látom őket ahogy egymást átkarolva hallgatják a zenekart és látom a szemükből legördülő könnycseppekből hogy megértik amit ki sem mondtam, csak a zenénk mesélte el.
Rockzenész vagyok, olyan mint a dalaim amiket én írtam. Ezek közt vannak olyanok amik a szeretetről, a mindennapok harcairól, az álmaimról szólnak és vannak amik azért születtek hogy felnyithassam a velem egy hazában élő embertársaim szemét, mert fogy a nemzetünk, ideje felébrednünk!
Íme a dal, ami húsz évvel ezelőtt íródott, s talán ma is van mondanivalója.
A Bolond
Se házam se pénzem, se igazi ellenségem, azt mondod bolond vagyok? Bolond vagyok én.
Királyom sincsen, csak az égben a Jóisten őt kérem segítsen, ha van még remény!
Egy házat építettem nem dolgoztak helyettem, mégis csak az alagsor, igen az lett az enyém.
Akik eddig henyéltek most is csak beszélnek, nekem jutott az árnyék, övüké ott fent a fény.
Előttetek most fejet hajtok, kik zokszó nélkül éhenhaltok,akik nem tudjátok mit jelent ez a szó: Kenyér
Újra vannak hercegek grófok és sunyin leadott fekete drótok, míg tízmillió éhezik, tízezer boldogan él!
Én vagyok a nép!
Óh nem én csak egy bolond vagyok.
Nézem a történelemkönyvet, s az utolsó lapokon olyan zavaros a kép.
Ébredj fel Magyarország !!!
Keletről csomag érkezet, benne levél : Nyet harasó tovaris!
A címzett lényegtelen, tévedtek ők már nagyobbat is.
Nyugat felől megnyílt a határ, nem kellettek véres háborúk
Állj meg Magyar, állj meg végre hát! Innen nem vezet kiút!
Hazádnak rendületlenül légy híve ó Magyar
Bölcsőd az, s majdan sírod is, mely ápol és eltakar.
A nagyvilágon ekívül nincsen számodra hely
Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, élned s halnod kell !
Füles
