Még alig ültek el a hideg téli csatározások, még itt-ott érezni lehetett a földbe ivódott vér édes illatát, de a Pagony a tavasz hívószavára újra ébredezni kezdett. Először a hóvirág és a minden évben elsőként nyíló gólyahír bújt ki a már elázott avar alól, majd megjelentek az első pici lepkék színes tavaszi pillangók, jelezve, hogy végérvényesen eltakarodott a tél. Hajnalonként még ugyan faggyal büntetett a kelő nap, de dél körül már langyos sugaraival símogatta a farkaskölykök vastag téli bundáját. Öreg néne és annak horrorisztikus őzikéje elköltözött. Ugyan vitte magával a szerelmes farkaskölyköt, de a falka túlélte ezt a megrázkódtatást. Könnyen tehették, hiszen egy távolabbi alom kölyke csatlakozott a csapathoz és tökéletesen pótolta elveszített társukat. A tavasz egyre többször csalogatta ki a farkasokat egy kis játékra és ahogyan ez várható volt nem maradhatott el a szerelem ismételt megjelenése a márciusi széllel. A falkából a tavasz újabb tagot ragadott el. Vitte a vágya más vadászterületek felé. Bár némi ijedtséget okozott újabb társuk elvesztése, de hát a farkas azért farkas, hogy erős legyen mindennel szemben. A Pagonyban már régóta lakó tapasztalt farkast kérték fel, hogy legyen társuk a vadászatokban, s mivel ő már jól ismerte a falkát, hiszen jártak már egy hordában élelmet keresni, így az könnyen beilleszkedett a csapatba. A fákon élő százéves varjak mégsem hagyták abba, továbbra is csak azt hajtogatták, kááár....
Hogy ezt miért tették, csak ők tudják, mindenesetre károgásuktól volt hangos az erdő. A csapat miután leporolta téli bundáját, megnyalogatta frissen begyógyult sebeit új vadászatra készült. A legundokabb farkas betartva téli (még a téli álom előtti) ígéretét, társával újabb vadászterületeket kutatott fel, s most arra vezette társait, ígérve hogy hamarosan mindenkinek jut bőségesen hús. De ni csak, mit hallok ismét? A varjak újra halálos dalukba kezdtek, kááááár...
Vajon mi lehet az oka? A szajkó kezdi a mesét, mert ő barátja a farkasoknak.
- Úgy hallom hogy tavasszal eltávozott társatok a ti vadászterületetekre vetette szemét.
- Hadd tegye - mondta a legundokabb farkas - hiszen van itt hely mindenkinek.
- De nem egyedül jön, bosszút forral.
- Miért?
- Savanyú a szőlő.
- Mit akar? - kérdezte ismét a legundokabb farkas.
- Mindent. Bosszút állni, elvenni ami a tieteké, beköltözni a tizenöt éven át szépítgetett odvaitokba, felfalni a becserkészett vadjaitokat és a pagony királlyá kikiáltani magát.
- Erősek vagyunk, nekünk nem árthat.
- Vigyázz legundokabb farkas, mert van ki közületek is mellette áll!
- Miért?
- Ezt tőle kérdezd!
- Kitől?
- Legundokabb, olvastad te az emberek nagy könyvét, a Bibliát?
- Egyszer átrágtam magam rajta.
- Emlékszel, volt benne Isten és annak fia. Ő körülvette magát tanítványokkal...
- Emlékszem.
- Elárulták!
- Igen.
- És hogyan?
- Egy csókkal adták ki őt az ellenségeinek.
- Így van! Tehát nézz körül és akiben legjobban megbíztál, tőle tarts!
- Köszönöm szajkó a jó tanácsod, figyelni fogok - mondta a legundokabb farkas és szomorúan indult vadászni, hogy a falkának aznap is legyen mit ennie. Hű társa megpróbálta vígasztalni, de mindhiába, a seb újra mély és pontos volt.
- Mondd kedvesem, mire jó ez az állandó harc, mire jó a folytonos árulás? - Figyelj rám legundokabb! Néha hitüket vesztik, kik mindennap harcolnak és nem jutnak el soha a győzelem fényes glóriájához. Neked kell újra hitet adnod nekik, hogy legyen erejük melletted harcolni tovább! - De már az én hitem sem annyi mint évekkel ezelőtt, amikor még Akelaként a Pagony legerősebb farkasa voltam. Talán eljött az idő, hogy végérvényesen visszavonuljak és emlékezzem a múltra, átadva a helyem a fiatalabb, harcra képesebb farkasoknak. - Abba te belehalnál kedvesem.
A pagony már kizöldelt, s a farkas kölykök önfeledten hemperegtek a tavaszi nap első meleg sugaraiban. A legundokabb farkas a tisztás széléről figyelte őket kedvesével és nagyot sóhajtott.
A varjak tovább énekelték a farkas szívet elszomorító dalukat. Kááár, kááár, kááár...
Füles, 2010. 05. 04.
