Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, túl a szalonsörös üveg hegyeken ott a hol a kurta farkú malac kúr, na ott élt hat farkaskölyök és ugyanott tengette életét Öregnéne kis "k" őzikéje. Öregnénéről és arról a kis szajháról most nem annyira szeretnék írni, hiszen a mese végére úgyis főszereplővé válnak (annál a résznél ahol mindenki derül...), inkább a farkaskölykök szívhez szóló, szemeitekbe könnyeket csalogató igaz történetét vázolnám fel csak úgy képletesen, mintha nem is ismertem volna mindegyiküket, pedig de, vagy mégsem. Olyan jóravaló, tök normális farkaskölykök voltak, amilyenek minden rendes alomban megtalálhatóak a rengeteg közepén. Persze ők nem egy alomból születtek, hiszen volt közöttük idősebb és fiatalabb egyaránt, sőt a hatból öt hím és egy nőstényfarkas volt. Nagyon szépen éldegéltek a vadonban, mindig együtt játszottak és soha egyetlen vakkantás nem zavarta meg ezt az idilli együttlétet. Hétvégenként együtt tutúlták a holdat az egész erdő legnagyobb megelégedésére. Sokszor az erdei tisztáson több száz társuk várta hogy rázendítsenek az ismerős hangokra. Voltak, kik irigyen nézték őket és voltak akik a falkához csatlakozva élvezték az éjjeli szerenádok minden pillanatát. Népszerűek lettek hamarosan az egész hétmérföldes pagonyban, olyannyira hogy (Micimackó és Zsebibaba közreműködésével) még más tájakra is meghítták őket tutúlni. Szóval ment az erdei businnes rendesen. Amikor idejük engedte, hét közben is összejöttek, hogy a tutúlásból mindig újakat tanuljanak. Történt egyszer hogy egy ilyen közös örömszerzés során a hím kölykök egyike közelebb került a nőstény kölyökhöz és azt régi jó farkas szokás szerint elkezdte bolhászni. Nem zavart ez senkit sem, hiszen tudjuk jól ki farkassal fekszik az előbb utóbb bolhával ébred ugye... Teltek múltak a napok, télre tavasz jött, majd tavaszra nyár azután megint tél.
Mi van? Igen tél, igen! Abban az évben nem volt ősz mert október 18-án még huszonöt fok volt, de huszadikán már ki sem merték dugni pici fekete orrukat a kölykök az odúból, akkora hó esett.
Szóval összemelegedett a két kölyök és nagyon szerették egymást. A falka legundokabb tagja, akit ők a vezetőjüknek választottak, egy napon eléjük állt és azt mondta: Figyeljetek rám, nem lesz ennek jó vége. Most boldogok vagytok, most minden hepi, de mi lesz ha egyszer megunjátok egymás szagát, azt odaszartok az odú elé. Nem marad együtt a falka és mi védtelenek leszünk a többi acsarkodó állattal szemben. Óh, dehogy ez nem így lesz , hiszen mi annyira szeretjük egymást hogy az csak na, meg még jó hogy és aztán, mondták. Jól van, így az undok vezetőjük, de aztán később nehogy sírás legyen a vége, és ezzel le is zárta ezt a témát.
A többi kölyök is kicsit félve nézte ezt a fura kialakuló románcot, de úgy gondolták, ha a közös hétvégi tutúlások rovására nem megy akkor közük nem lehet a dologhoz. Így teltek el hosszú hónapok és úgy látszott a Gyurcsányon kívül tényleg nem hazudik senki. Már-már közös kis alomról álmodtak a szerelmesek, de egy nap valami történt. Hogy most az alma piros fele volt-e a hibás, vagy az hogy kiderült a hím farkaskölyökről hogy nem hajlandó a kakaós rizst spenóttal enni, ezt már soha nem fogjuk megtudni.
A lényeg, hogy egyik napról a másikra véget ért a szerelem és a szürke hétköznapok, ott folytatták éveket felzabáló tevékenységüket ahol abbahagyták előtte. Az alomban nagy volt a riadalom, de a két kölyök megnyugtatott mindenkit, hogy semmi sem történt, csak annyi hogy ezentúl nem egy, hanem két különálló bokrot használnak majd akkor, amikor Győzike showműsoráról alkotnak véleményt. S valóban a tutúlások is folytatódtak és úgy látszott semmi nem álhat a siker útjába.
Megyegetett a szekér a farkaskölyköknek. Néha annyira megszaladt, hogy húst ettek hétvégén, mindenki boldog volt ahogy az ilyenkor illik is lenni. Senki sem sejthette hogy a kék égen megjelenő bárányfelhők már egy nagy vihar előjelei. Történt egy nap, hogy előző hímfarkasunk ismét szerelembe esett, de most nem az alomból választott magának párt, de még csak nem is a fajtájából, hanem egy egészen más körökben már jól ismert hétpróbás némber keltette fel a figyelmét. Mint mondtam volt, ez nem farkas hanem annál is rosszabb (farkatlan) volt. Ő volt a megtestesült gonosz, akiről dédanyáink is csak világos nappal mertek mesélni, mert olyan félelmetes volt. Igen! Ő volt öreg néne Őzikéje. Róla a szakirodalom csupa jókat ír, de ez csak azért van mert Öreg Néne megvette az egész Alexandra könyvkiadót és a maga szájíze szerint tálalta pici de undok lányát a nagyvilág felé. Mi azonban biztos forrásokból (volt "üzleti partnerei") ismerjük már a történetét.
Bizonyos Scaly és Murder (megbízható ügynökeink) szerint semmi sem látszik annak ami és főleg hogy az igazságért még két utcán át kell mennünk csúcsforgalomban, mivel az odaát van. Szóval engem a mese íróját és titeket kedves olvasóim nem lehet csak úgy becserkészni mint a Bruce Willist az utolsó cserkészben, mert nem estünk mi a tejünk trágyába, vagy mi?
Szóval a kis (jó-jó, nevezzük ezentúl csak őzikének, bár ez így nagyon hazudósan hangzik) egy nap megjelent a mi kis farkasunk körül és csapni kezdte neki a szelet. Hogy mit ígért, mit adott, nem tudjuk, de hogy amikor majd távozni fog mit visz el, azzal tisztában vagyunk. A mi kis farkasunk őrülten beleszeretett a sátán teremtményébe és nem vette észre hogy láncait maga vásárolta és tette a saját nyakába, jó szorosra húzva hogy abból egykönnyen szabadulni ne tudjon. Őzike eközben meglátogatta többször a farkaskölykök odúját és szép szavakkal megpróbálta őket is a saját akarata alá vonni. Persze ez nem sikerült neki, pedig megpróbált mindent. Barátságot kötött a falka legundokabb tagjának (akit vezetőjüknek választottak, tudod???) párjával, hátha a kettejük szövetsége majd sikerre viszi ördögien pokoli tervét.
Hogy mi volt a terv? Kíváncsiak vagytok mi? No majd kicsit később ezt is megtudjátok, de előbb nézzük mi is történt a falkával ezalatt! A farkaskölykök sikert-sikerre halmoztak és már-már azon kezdhettek el gondolkodni, hogy a tutúlásból is megélhetnének. Bevonták Schrek-et és társát Fiónát is, hogy segítsenek eladni a tutúlást, mint piacképes terméket. Ők boldogan vállalták és vetették bele magukat azonnal az ogrekat nem kímélő munkába. Meg is lett az eredménye, hiszen idegen tájakon tutúlt a farkas csapat és bizony már mindenki saját bolhanyakörvel büszkélkedhetett. Egy ilyen idegenbeni tutúlásra ment a falka egyszer amikor arra lettek figyelmesek a hím farkaskölykök, hogy pici nőstény társuk sír. Nagy volt a riadalom közöttük, hiszen úgy éltek ők mint igazi jó testvérek és nekik ugyanúgy fájt társuk fájdalma mintha az övék lett volna. Amikor megkérdezték kicsi társukat, miért itatja az egereket, ő így válaszolt.
A postagalamb azt hozta sms-ben, hogy amikor őzike megkérdezte varázstükrét, hogy "Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?", a tükör így válaszolt. Rohaggyá meg őzike, ilyen fejjel világos nappal ki ne menj az erdőbe, mert a rókák ijedtükben saját kölkeiket marják meg, de még a moha is elkotródik a fák északi oldaláról ha te onnan közelítesz felé! Hát hogy nézel ki vazeee? Mi a lóf*( a meseíró moderálta a szöveget)asznak neked tükör? Hát én szégyenlem magam amikor belémnézel!
És ekkor őzike igen nagy haragra (mivel másra akkor nem tudott) gerjedt és megbízta az sms-t hogy pusztítsa el a kis farkaslányt és hozza el neki a szívét pörköltnek. Hát ezért fakadt sírva a pici farkaslány. Igen szomorú lett a falka, se füle se farka, oda megyünk lakni... ja? (Ez egy másik mese, bocsika!) és összedugták amijük van (itt szeretném megjegyezni hogy a farkaskölykök teljesen egészséges heteroszexuális partnerkapcsolatban éltek és eszükbe sem jutott a Pistikéék pártja álltal szervezett másként gondolkodók igen túlfűtött fesztiválán fellépni) és eldöntötték, hogy szólnak szerelmes társuknak, hogy tegye meg az ilyenkor illő lépéseket őzike felé, mielőtt ők tennék meg, mert akkor valószínű hogy ott csúnyán is fognak vele beszélni.
A mi szerelmes farkaskölykünk ígéretet tett, majd tizenkilencre lapot húzott (nem kellett volna, mert a piros hetes ebben az esetben soknak bizonyult). Sajnos azonban őzike nem hagyott fel a kis farkaslány zaklatásával, sőt olyan is történt, hogy húúú ha meg basszus ezt nem gondoltam volna. Így múltak a napok és hetek és már megint ősz lett a százéves pagonyban. A fák mintha csak érezték volna, hogy utoljára ünnepelnek együtt a kölykök, felvették legdíszesebb ruháikat, a napsugarak még októberben is melengették a kölykök szíveit, hátha visszafordul minden. Sajnos azonban nem így történt. Egy napon a legundokabb farkas megbetegedett és úgy látszott meg is döglik.
Mint kiderült összeszűrte Fiónával a levet és ez a számára is új helyzet padlóra küldte. Aggódtak is ordas testvérei, még Bagolynál is meglátogatták szegény párát, de hát nem lehetett tudni lesz-e belőle még egyszer farkas, összeültek hogy eldöntsék a jövő dolgait. Ugyan nem volt ott mindenki, de a szónok a mi őzikébe szerelmes farkasunk előadta hogyan is kellene tovább menni. Mint mondta, éhesen nem mehetünk tovább ezért faljuk fel a farkaslányt, így két legyet ütünk egyrakásra, vagy mi.
Egy, először is jól lakunk. Kettő, csipkebokor vessző. Hát bizony ez utóbbi nagyon komoly érvnek bizonyult, de mivel a legundokabb farkas (akit ők vezetőjüknek választottak) nem döglött meg, úgy gondolták hogy sok lúd diszkót főz alapon beadják a következő mesét neki. Figyelj te legundokabb farkas (akit ők vezetőjüknek választottak), sokan vagyunk a falkában, meg aztán nem is illik a műsorba a lányfarkas tutulása, együk meg! A legundokabb farkas (akit ők...) igen gondolkodóba esett, meg is ütötte a hátsó lábát.
Arra gondolt hogy tán a koncon osztozkodás megszorító intézkedéseit gondolják ezek? Á nem hiszem gondolta, majd kipattant az isteni szikra abból az addig sem visszafogottan kicsi fejéből. Tudom honnan fúj a szél, mondta. A háttérben őzike bosszúját vélem felfedezni, mert nem sikerült aljas ármánykodása a kis farkaslány ellen. És ekkor azt mondta társainak: Figyeljetek rám! Győzzetek meg engem az igazatokról és akkor nektek adom lányom hamupi... kezét és a fele királyságom, ha megtalálom hogy hova a pi..aba raktam le már megint. Ekkor mindenki szóra emelte száját és elhangzott sok okos beszéd, de az hogy a kis farkaslányt meg kéne enni, az nem. Sajnos a mi őzikébe szerelmes farkasunk miközben a többiek rágyújtottak egy régi dalra felhívta őzikét, hogy ez történt, most mi legyen. Ekkor őzike hatalmas haragra gerjedt és azonnal hazarendelte a farkskölyköt, majd egész este kukoricára térdepeltette, mert nem tudta a varázslatot véghez vinni. A többiek még beszélgettek kicsit, majd hazamentek, ki-ki a saját odújába. Másnap a legundokabb farkas (akit... jól van na!) szóval ő meglátogatta szerelmes testvérét és megkérdezte mi a baj, mit nem mondott el előtte való este. Ekkor kisfarkasunk elmondta, hogy a százéves pagony túl kicsi ahhoz, hogy meg tudjon élni a szépítő iparból, ezért azon gondolkodik hogy elhagyja a falkát és elmegy szerencsre próbálni. A legundokabb farkas megértette a problémát és szívére ölelve legrégibb falkatársát azt mondta: "Tesóm ha nincs hús, de még csak csont sem amivel éhségedet csillapíthatnád, akkor menj és én megértelek! "
Hosszú napok, hetek múltak el. Az erdőben vörös és okker sárga takarót terített a vadak alá az ősz. Olyan volt, mintha egy pillanatra megállt volna az idő. A farkas falka újabb tutúlásra készült, sajnos azonban szerelmes kölykünk nem ért rá egy hétközbeni összetutúlásra. Egynap aztán megcsörrent a legundokabb farkas pici madárháza (amin a hangokkal üzennek egymásnak a farkasok). A túlsó madárházba a szerelmes farkas tömködte hangjait. Ezt mondta: Figyelj legundokabb Farkas (...) én nem akarok veletek így tovább tutúni. Vagy megesszük a farkaslányt, vagy én nem megyek többet veletek. Ekkor az a farkas akit ők vezetőjüknek választottak így felelt: Figyelj rám kis farkas! Amíg én ebben a falkában tutúlok, a farkaslány élni fog és velem tutúl, ha el akarsz menni hát menj, nem tarthatlak vissza! Akkor hát Isten veletek, mondta a kisfarkas és elnémította a madárházat.
A legundokabb farkas szeméből a legtisztább patak gyöngye gurult alá. Tudta, hogy elveszítette a falka azt a farkast aki legtöbb ideje volt vele, mégis érezte nem dönthetett másképp. Valahol legbelül érezte hogy a kisfarkas nem volt őszinte és lelkében már hallotta Öreg Néne Őzikéjének undok, halálmadár kacagását. Súlyos győzelmének örülhet a gonosz, akinek nem volt más terve csak az, hogy szétzúzza ezt a jó kis csapatot és örökös boldogtalan igába hajthassa a kisfarkas fejét.
Mintha a természet is értené a százéves pagony sóhajtását, halk eső siratja egy csodálatos történet és egy igaz barátság fájdalmas elmúlását.
Mondják, minden mesének meg van a tanulsága, vajon ennek mi lehet? Talán ez? Vigyázz hogy kit engedsz közel az alomhoz, mert lehet hogy az ki ma étellel kínál, holnap elvisz mindent!
Füles, 2009. október 13.
