A Cs.Í.T. zenekar minden magyarországi párttól elhatárolja magát. A zenekar tagjai magyar emberek, akik
maguknak érzik ezt az országot minden nemzetiségével együtt. Nekünk nem az számít, hogy ki vagy, hanem,
hogy mit teszel. Legyen a bőröd színe fehér, barna vagy sárga, csak az számít, hogy ember légy és úgy
is élj! Ha így van, jó helyen jársz, köszöntünk az oldalunkon, barátunk!
Cs.Í.T.
avagy
mindhalálig rock n roll
Tartalomjegyzék
Előszó helyett
2003-at írunk. Megtörtént már minden, ledőltek a "tornyok", háború van a világban. Itthon folyik a "Ki Mit Tud még ellopni a nagy társadalmi asztalról" című társasjáték. Az ország két részre szakadt. Azokra, akik csalódtak és azokra, akik még ezután fognak csalódni. Több millióan élnek a létminimum közelében, s ma már az a bizonyos "felső tízezer" is millió felett jár. Mindezen megrázkódtatások azonban eltörpülnek az új őrület mellett, ami a televízió elé szögez több millió Magyar embertársunkat függetlenül attól, hogy gazdag-e, vagy szegény. Az átok neve VALÓSÁGSHOW. Igen, erről beszélnek a buszon, a hypermarketben, az orvosi rendelőkben, sőt már az oviban is. Ez kell nekünk, kukkoljuk az újkor "hőseit", akik megtesznek mindent, hogy az adott TV csatorna aznapi nézettségét megduplázzák. Nincsenek tabuk, itt megdől az erkölcs, csak a profit számít. Hurrá, hát végre mi is felzárkóztunk, olyanok vagyunk, mint a Nyugat.
De egyszer minden véget ér, így ezek a műsorok is. Igen ám, de mi lesz akkor a "sztárokkal", akiket az ország már becenevén ismer, szeret vagy gyűlöl? Van, aki átpártol egy másik csatornához, és ott próbál a habokon maradni még, kifulladásig. "És a többiek?" - kérdezhetjük jogosan, velük mi lesz? Bizony a gyorsan (és valljuk be könnyen) jött népszerűséget nehéz kiengedni a kézből. Aki szerencsés, arról hamarosan kiderül, hogy fantasztikus zenei vénával áldotta meg a sors, s napok alatt előkerül a szóló album, (mely már a megjelenés előtt aranyszínben úszik.) vagy egy, egykor jobb napokat megért hazai rockcsapat frontemberévé növi ki magát, s halmoz sikert - sikerre. Hányingerem van a sok dilettáns papírsztártól.
Természetesen, (hála a közönségnek) a szárnyalásuk kísértetiesen hasonlít egy bizonyos Ikarosz nevű úr megrázó történetére.
Aztán vannak, akik nem vállalják tovább a nyilvánosságot, visszahúzódnak s kereset kiegészítésként írni kezdenek. Megírják a kiszolgáltatottságukat, sanyarú sorsukat, s ha ez nem hoz a konyhára, akkor jöhetnek a szaftos sztorik, az sem baj, ha a fele sem igaz. Az utóbbi tuti befutó, hiszen ez kell nekünk. De nem csak ők írnak. Bukott politikusok, kurvák
(az utóbbiaktól elnézést kérek, hogy egy napon említem őket a parlament prostituáltjaival).
Mindenki ír, elhagyott szeretők, börtöntöltelékek ugyanúgy, mint híres személyiségek .
Hiába, grafomán nemzet vagyunk.
És akkor jövök én a hülye kis agyammal és beállok a sorba. Ki tudja épp melyik csoporthoz tartozom? Én azt hiszem a legjobb meghatározás, ami rám illik a BALEK. Ha ez a könyv nem jelenik meg, akkor azért, ha mégis akkor, aki elolvassa úgy is rájön, miért gondolom így.
Mielőtt bárki komolyan nekiállna, hogy elolvassa, kérem fontolja meg, most még leteheti . Nem látja senki, s ha kérdeznék olvasta-e nyugodtan mondhatja: "Ugyan már kit érdekel egy nyafogós rockzenész?"
Minden esetre van célzott táborom, akiknek írtam ezt a könyvet, ajánlom hát nekik ugyanolyan szeretettel, mint a koncertjeinket, ahol együtt éltünk, s haltunk meg.
Ajánlom tehát a Cs.Í.T. közönségének,
Azoknak az embereknek, akik tehetnek a műfajért valamit,
Azoknak, akik papírból és sárból képesek Műanyag sztárokat gyártani
A barátaimnak és az ellenségeimnek
A volt és jelenlegi zenésztársamnak
Minden kezdő rockzenésznek
És a legvégén, de nem utolsósorban a családomnak.
Papp Attila
