Borbás István - billentyűs hangszerek
Kiss Anikó - hegedű, vokál
Németh Attila - basszusgitár, gitár, vokál
Papp Attila - ének, vokál
Somogyi Győző - gitár
Szobi Lajos - dob
Közreműködik:
Gombos Hermina - vokál
Felvétel, keverés - Mastering: Hazafi Tamás, 2004-2005
Fotó - Photo: Rákos Ildikó
Tipográfia - Tipography: Bakonyi Réka
CS.Í.T. Produkció 2005. CSP05-001
A CS.Í.T internetes támogatója a
NETMESTER
Koncertszervező:
Kriszt Ákos, +36 (20) 551-3416
2005., Komló
zene: Németh Attila
szöveg: Papp Attila
Uram, nézz le ránk!
Nézd mily kicsiny ország, s mekkora nemzet!
Ezer év telt el azóta, hogy lováról leszállt, s új hazát teremtett magának egy nép.
Ezer év... elvesztett csaták, háborúk, vér gyötrelem alázat. Gyalázat!
Elmúlt ezer év, nem változott semmisem, a honfoglalás folytatódik.
A várak még állnak, valakit várnak
Az úton port fúj a szél
Elmúlt sok század
Dicsőségről senki nem beszél.
Tízmillió együtt nevetett és együtt sírt
Kintről figyeltek minket
Csak ástak, igen nekünk ásták a sírt
Az Etelköztől hosszú volt idáig az út
Csatákat nyertünk, sohasem háborút!
Európa ránk figyelt és félt,
Nem tárt karokkal várt
Míg mi meghaltunk, ők felhúztak sok új határt.
"Sztyeppék Népe - Szegény Rokon" - kínos!
Mi nem kellünk senkinek.
Nagy szavak! Nekünk nem kell fegyverszünet.
Ébredj fel újra, ébredj Magyar tiéd itt e föld
Nyisd fel a szemed, sárban van a Piros-Fehér-Zöld!
Ébredj fel kérlek, karod erős, lovad újra vár
Elfogy a Nemzet, s egyre szűkebb lesz az országhatár
Az Etelköztől hosszú volt idáig az út
Csatákat nyertünk, sohasem háborút!
zene: Király Tamás, Újvári László
szöveg: Papp Attila
Kár, kár, kár
A varjú azt mondja kár mindenért
Kár, kár, kár
Meg kell halj, hogy igaz legyél!
Elhúzom a függönyt, s az ablakon át
Látom a madarat, a rút bestiát
Hatalmas szárnya a földön hever
Mint egy eldobott ócska lepel
Félek, egyre jobban félek
Nem nyugszik bennem a lélek
Hiába kiáltom az égnek: Legyen vége már!
Kár, kár, kár...
Varjú a fehér hóban, szívében tombol a szél
Most végre önmagad vagy
Meghalsz a tegnapokért.
Odakint egy nagy madár
Mindig feketében jár
Azt mondja: Harcolj és boldog leszel!
Félek, hogy hazug a szó
Inkább szállni volna jó
Nem harcolok, ilyet én nem teszek!
Nem! Azt mondom: Nem!
Nem harcolok!
Nem és még egyszer nem
Én nem is tudok.
Kár, kár, kár...
zene: Németh Attila, Somogyi Győző
szöveg: Papp Attila
Durva az éj, az út is úttalan
A szenthely kapuja megint zárva van
Vigyázz rám, ha testem körülfonja az éj!
Hol van a hely, hol van a szó
Mi utat mutat, mi lenne jó
Pokolra küldesz vagy megbocsátasz mindenért?
Nem adom fel, csak élek és félek
Hát ennyi volt, ennyi egy élet
Mondd a hitem, ugye nem csak ennyit ér?
Lesz-e ott hely, várnak-e engem
Vagy örökre vége, pokolra kell mennem
Bocsáss meg kérlek, bocsáss meg a bűneimért!
A lelkem nem kell senkinek
A szívem egy koldus vette meg
Férgek csatáznak hitvány testemért
A múltamból semmi nem marad
A jövőm egy bohém pillanat
Bocsáss meg kérlek, bocsáss meg a bűneimért!
Durva az éj, az út is úttalan
A szenthely kapuja megint zárva van
Vigyázz rám, ha testem körülfonja az éj!
Hol van a hely, hol van a szó
Mi utat mutat, mi lenne jó
Pokolra küldesz vagy megbocsátasz mindenért?
A lelkem nem kell senkinek
A szívem egy koldus vette meg
Férgek csatáznak hitvány testemért
A múltamból semmi nem marad
A jövőm egy bohém pillanat
Bocsáss meg kérlek, bocsáss meg a bűneimért!
zene: Németh Attila
szöveg: Papp Attila
Hideg téli éjszakán, ha havat hord a szél
A tűz mellett egy öregember a régmúltról mesél
Életre kelnek az árnyak, fél mindaz ki él
Sárkányok és hősök küzdenek, küzdenek a kegyeidért
Elaltat a sok régi monda, felkap a mesevilág
Tündérek és boszorkányok, s egy sohasem nyíló virág
Itt mindent megkapsz végre, amit csak lehet
Szabály is csak egy van:
Gyere add el nekem, gyere add el a lelkeded… mert
Én vagyok a gonosz, én vagyok a gonosz
Én vagyok a gonosz, ki szívedben él, lelkedben él, tebenned él!
Én vagyok a gonosz, én vagyok a gonosz
Én vagyok a gonosz,
Add el nekem a szívedet, a lelkedet!
Én vagyok a gonosz!
zene: Borbás István, Németh Attila
szöveg: Papp Attila
Koldus napok állnak az ajtóm előtt
Elvisznek mindent, mi belőled még megmaradt
Koldus vagyok és az sem érdekel
A földön fekvőkhöz nem volt biztató szavad
Nem félek, nem kérek
Nem könyörgöm, áldás sem kell
Ha eddig így volt, ne vigyázz most rám!
Szegénységem nem szokatlan
Nem vagyok halhatatlan
Ha így akartad, legyen hát ez a pokol az én hazám!
Koldus napok már sohasem múlnak el
A múlt csak emlék, egy kép, ami elveszett.
Koldus vagyok, látod könny nélkül sírok én
Ez itt a pokol. Innen út már hozzád nem vezet.
zene: Zsiborás György
szöveg: Papp Attila
Alszik a város, nem zavarja semmi az álmait
Csak fekszel az ágyon, éled visszafojtott vágyaid.
A tűz útra kél, messze a semmiből
Elpusztít mindent mi útjába áll, mindent elsöpör
Óóh a tűz!
Óóh a tűz!
Nyomában pusztulás, felperzselt tanyák és városok
Bármerre nézel elpusztult emberek, állatok.
Rohan a vörös kakas, rohan az éjjen át
Bíborszínűre festi most az egész éjszakát.
A tűz utolér, s te lángokban állsz
Mondd miért nem menekülsz, mondd mire vársz!?
Ha eljő a hajnal, por és hamu, ami rád köszön
Nem segít semmi, hiába jön újabb vízözön
A démon, egy gyufa lángja épp elég
Ha életre kelhet száz szelet kerget, s minden elég
A tűz utolér, s te lángokban állsz
Mondd miért nem menekülsz, mondd mire vársz!?
zene: Borbás István, Zsiborás György
szöveg: Papp Attila
A hétköznapok súlya nyomja válladat
Egyedül maradtál, mint a szél
Fáj még minden óra, minden pillanat
Elfutnál, elmennél.
Honnan jöttél, merre mész
Honnan jöttél, merre visz az út?
Tudom, menni kell
Mint kiszögezett korbács, arcon üt a szó
Idegen emberek figyelnek rád
Senki sem tud semmit, óh az ostobák
Összeesküdött ellened a világ.
Honnan jöttél, merre mész
Honnan jöttél, merre visz az út?
Tudom, menni kell
Éhes farkas lettél, prédára lesel
Neked a konc rég nem elég
Küzdesz napról-napra, de ha egyszer elesel
Ezer fegyvert szegeznek feléd.
Honnan jöttél, merre mész
Honnan jöttél, merre visz az út?
Honnan jöttél, merre mennél
Honnan jöttél?
Ezer város vár, új és új utak
Indulj, indulj el!
zene: Király Tamás
szöveg: Papp Attila
Popcornos zacskót fúj a szél
Itt mindenki a nagy filmről beszél
Senki, senki nem látta még
Nem tudják, hogy csúnya-e vagy szép
Nézd, az emberek körbe járnak
Egytől-egyig mind a jegyre várnak
Élik mások életét
Hát persze, nem az életük a tét.
Nézd, egy nagy film az élet
Itt mindenkinek jut néhány jó szerep
Ha jól játszol mindenki tapsol
De ha nem, porba hull a fejed
Nézlek az első sorban ülsz
Pereg a film és te is vele repülsz
Éled mások életét
Hát persze, nem az életed a tét.
Lassan véget ér a film, nincs idő
Újrajátszani félek nincs már erő
Új arcok jönnek és az élet megy tovább
Látod, nem figyel senki, ilyen a világ
Én mégis itt vagyok és várok
Csak tőled várom a bíztatást
Csak tőled várom azt az egy szót
És újra kezdjük az előadást
zene: Király Tamás
szöveg: Papp Attila
Rohan a szél, vele rohannak a csillagok
Nem vagy egyedül, veled én is ott vagyok.
Bármit mondasz, bármit gondolsz, bármit is teszel
Nem leszel jó te senkinek, idegen leszel.
Őrült, lenézett, megátkozott
Gyilkos, ki nem kell
A neved átkozott!
Annyi a bűn, a prostitúció
Te nem válogatsz, neked minden jó
Csak nő legyen, asszony vagy gyermek
Téged nem érdekel
Tied a pálya, ezt mindenki látja
A célod hogyan éred el.
Őrült, lenézett, megátkozott
Gyilkos, ki nem kell
A neved átkozott!
zene: Németh Attila
szöveg: Papp Attila
Átkaik a csillagokból zuhannak ránk
Gúzsba kötik megfáradt kezünk
Az étel elporlad, ha megérinti a szánk
Vakságot fogad a két szemünk.
Távol a semmiből énekük hangja szól
Lidércfények lobbannak elő
Gyönyörűek, s a fátylak mögül látszik már valahol
Ahogy összeroppan tér, erő, s idő.
Boszorkányéj, városok tűnnek el
Boszorkányéj, gyönyörű látomás
Boszorkányéj, senki nem felel
Boszorkányéj
A tengerek hullámain megtörik a fény
Boszorkányok szállnak az égbe fel
Gyermekek sírnak az erdőben, valahol
A könnyekre száz sikoly felel
Vádolnak, gyűlölnek, átkoznak, ellöknek
Nem értik meg, mi nem változunk.
Vádolnak, gyűlölnek, átkoznak, ellöknek
Tetszik vagy nem, mi nem táncolunk.
Csak fájó szív marad, egy fájó pillanat
Elmúlik, és nem marad semmi más.
zene és szöveg: Miodragovits Vince
Sárga holló, szállj le mellém
Meséld el fentről mi szép!
Sárga holló, ülj le mellém
Áruld el, mit rejt az ég!
Van-e fent igazság, vannak-e mik fájnak?
Vannak-e álmok, amik valóra válnak?
Van-e fent út, amin a madarak járnak?
Aminek a végén megnyugvást találnak?
Sárga holló áruld el nekem
Meddig ér a végtelen?
Sárga holló, maradj még velem
Sok kérdés nyomja a szívem...
zene: Németh Attila
szöveg: Papp Attila
Beteg a szív, beteg a lélek
Beteg az ember, egy megfáradt lélek
Hordja magával mindennap súlyos láncait.
Túl sok a púder, mely eltakarja a ráncait.
Ötvenöt év munka és béke
Valaki kell, szeretni kéne!
Nincs puha kéz, mely megvetné hideg ágyadat
Kéne egy nő, aki felmelegíti a vágyakat!
Kemény idők!
Kemény idők! Éhesen, részegen az utcán alszol el.
Kemény idők!
Kemény idők! Túl sok a kérdés, de senki nem felel.
Kemény idők!
Kemény idők! A ruhád szakadt, kutyák tépnek szét.
Kemény idők! Figyelnek téged, vajon bírod-e még?
Szívedbe vág a hideg éjjel
Izzik a tű, nyomod szenvedéllyel.
Nem érdekel buta törvény és rohadt állam,
Ha benned az "anyag" nem fázol, mindig nyár van.
Kemény idők!
Kemény idők! Éhesen, részegen az utcán alszol el.
Kemény idők!
Kemény idők! Túl sok a kérdés, de senki nem felel.
Kemény idők!
Kemény idők! A ruhád szakadt, kutyák tépnek szét.
Kemény idők! Figyelnek téged, vajon bírod-e még?
zene és szöveg: Papp Attila
Kalász, kalász
Árva Magyar kalász
Miért csillog a könny a búzaszemeken?
Kalász, kalász
Árva Magyar kalász.
Miért csillog a könny a búzaszemeken?
A határ felől süvít a szél
Árva Magyarnak keserű a kenyér
Kalász, kalász
Árva Magyar kalász
Miért csillog a könny a búzaszemeken, szemeken?
Fenyő, fenyő
Ó de magas fenyő
Miért süvít a szél a bércek tetején?
Fenyő, fenyő
Jaj de magas fenyő
Miért süvít a szél a bércek tetején?
Tisza vize sosem tiszta
A Magyarnak Mindent vissza!
Fenyő, fenyő
Ó de magas fenyő
Miért süvít a szél a bércek tetején, tetején?
Világ, világ
Ó te gonosz világ
Miért tűnik el egy tiszta nemzedék?
Világ, világ
Ó te gonosz világ
Miért nem érted meg, a halálból elég!
Legyen hát végre béke
Egy legyen a Kárpátok Népe!
Világ, világ
Ó te gonosz világ
Miért nem érted meg, a halálból elég,
Elég!!!
Magyarnak születtem, és büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!
